[ Pobierz całość w formacie PDF ]
kívánságát, hogy álnéven kíván publikálni. A szerkesztQség
végrehajtott néhány apróbb változtatást a kéziraton. Amennyiben
ezekhez a hozzájárulását adja, írja alá és küldje vissza a mellékelt
szerzQdést, hogy azonnal postára adhassák számára a honorárium
elsQ részletét. A könyvet a lehetQ legrövidebb idQn belül ki
szeretnék adni.
Daniela döbbenten lerogyott a foteljába. A felkínált
honoráriumot és a feltételeket egyaránt nagyszerqnek találta.
Belecsípett a karjába, hogy tudja, nem álmodik. A kiadó igencsak
biztos lehet a dolgában, ha elQre felkínálja a honoráriumot. Tudta,
hogy ez nem a szokásos eljárás, hiszen gyakran hallotta errQl a
nagybátyját más írókkal beszélgetni. Végleg eloszlott hát minden
korábbi kétsége, és most már csak örömet érzett. Másnap rögtön
postára is adta a kiadónak az aláírt szerzQdést.
Néhány nap múlva kezében volt a csekk, amit akadékoskodás
nélkül, azonnal beváltott az egyik helybeli bank. Leírhatatlan, mit
érzett, amikor kézitáskájába tette a pénzt, élete elsQ, önálló
keresményét. Az intézetben gondosan elzárta az íróasztalába, mert
egyelQre nem tudta, mihez kezdjen vele. A legszívesebben azonnal
elküldte volna a grófnak, hogy valamennyit törlesszen az
adósságából. Dieter ugyan azt írta, hogy a nagybátyja mqveibQl be-
folyt jogdíjak nagyjából fedezik a miatta felmerült költségeit, és
semmivel nem tartozik neki, ám a lány tudta, hogy ez kegyes
hazugság. Elhatározta, hogy a gróf tudta nélkül pontos elszámolást
kér Bernd bácsi egykori kiadójától a jogdíjakról. Ez a szándéka
most csak újabb megerQsítést kapott. Semmit nem fog ajándékba
elfogadni a gróftól.
Ha azonban elküldené neki a pénzt, be kellene vallania, hogyan
tett szert rá. Úgy döntött, megvárja, hogyan fogadják a második
munkáját. Hiszen vak tyúk is talál szemet, ahogy mondani szokták.
Talán csak szerencsés véletlen volt, hogy siker koronázta elsQ
próbálkozását.
VII.
Dieter gróf megkapta Daniela gratuláló levelét. A hqvös, kimért
hangvétel ellenére úgy érezte, hogy könnyek közt született a pár
soros üdvözlet. Ugyan már, mi ez az ostoba érzelgQsség? -
korholta magát, és el akarta tépni a levelet, ám aztán eszébe jutott,
hogy a menyasszonyának szóló üdvözlet is van benne, így végül
eltette a tárcájába. A napokban úgyis beszélnie kell a jegyesével
leendQ szobái berendezésérQl. Az jó alkalom lesz arra, hogy átadja
neki Daniela levelét, és egyúttal beszámoljon a gyámleánya
létezésérQl.
Így is történt. Egy alkalommal kettesben voltak a
bárókisasszonnyal, s éppen a papírjait nézegette, amelyekre az
elintézendQ dolgokat jegyezte fel, amikor a kezébe akadt Daniela
levele.
- Még egy szerencsekívánat érkezett, Hella. Majdnem
elfelejtettem megmutatni neked - mondta, és átnyújtotta az írást.
A bárókisasszony elolvasta a rövid üzenetet.
- Ki az a Daniela Werner? - kérdezte aztán.
- Hozzád nem jutott el a hír, hogy van egy gyámleányom?
- A mama csakugyan hallotta a minap, amint Herder asszony
szalonjában egy felettébb nagylelkq tettedet emlegették. Valami
kisleány is szóba került ezzel kapcsolatban. P lenne Daniela
Werner?
- Igen, Hella, Q az. Abban azonban már nem vagyok egészen
bizonyos, hogy az emberek nagylelkqnek ítélik meg, amit tettem.
Legtöbben a kifogásaikat hangoztatták - felelte a gróf gúnyosan.
- Nem az a fontos, hogy mások mit gondolnak a tetteinkrQl. Nem
felelhetünk meg mindenkinek.
- Örülök, hogy ebben is tökéletesen egyezik a véleményünk.
A bárókisasszony sem fontosnak, sem különösebben érdekesnek
nem találta ezt az ügyet, de mindent elkövetett, hogy szeretetre
méltónak mutassa magát.
- Remélem, teljes lesz közöttünk a harmónia - felelte hát
mosolyogva. - Herder asszony azt mesélte, hogy megmentetted egy
gyermek életét, aztán pedig gondoskodtál a neveltetésérQl. Szóval Q
a gyámleányod?
A gróf röviden elmesélte, miként lett Daniela gyámja és
védelmezQje.
- Istenem, szörnyq, hogy egy gyermek ilyen borzalmas módon
akart véget vetni az életének! Hogy juthatott ilyesmi az eszébe?
- Nagyon érzékeny lélek. Egyébként nem volt már gyerek. A
tizenhatodik évében járt akkor.
- Abban a korban a lányok bizony gyakran viselkednek
szélsQségesen. És most hol él?
- Egy genfi leánynevelQ intézetben. A nagybátyja úgy
rendelkezett, hogy a huszadik születésnapjáig ott kell maradnia.
- Barbárság! Te nem tudhatod, micsoda kiábrándító hely egy
ilyen intézet. Az ott lakó lányok vagy eltompulnak, vagy puszta
lázadásból csupa ostobaságot követnek el. Szegény kis védenced!
Mióta raboskodik már?
- Több mint három éve.
- És még egyet ott kell töltenie?
- Mit kezdhettem volna vele, Hella? NQtlen voltam, úgyhogy a
házamban nem maradhatott. A nagybátyja bizonyára azért
[ Pobierz całość w formacie PDF ]