[ Pobierz całość w formacie PDF ]

- Igen, gróf úr, szavamra. Nem zavarom?
- Egyáltalán nem. Épp azon igyekszem, hogy leszámoljak régi
emlékeimmel. Tqzre vetem a fölöslegessé vált leveleket. De parancsoljon,
gyújtson rá! Megkínálhatom egy pohár borral? Ezt a pillanatot valami finom
nedqvel kell megszentelni!
A gróf ajka körül mosoly játszott. Kényelmesen hátradQlt a széken.
- Hát jó, ünnepeljük meg elsQ kirándulásomat a buchenaui birtokról! De
azt hiszem, Riedbergnél messzebb nem visz a béna szárnyam. Maradjunk
ennyiben!
- Ó, újra megtanul messzebbre repülni! - állt fel Hans, hogy csengessen az
inasnak, aki nyomban megjelent az ajtóban. Azután maga a háznagy hozott
bort és poharakat. Tapintatosan kerülte a gróf tekintetét, de az mégis szánt
néhány szót az ismerQs régi alkalmazottnak.
- Kedves Merkel, már nem is emlékszik rám?
- De igen, gróf qr - hajolt meg mélyen a háznagy de azt hittem, már el
tetszett felejteni.
- Nem, ennyire még nem rossz a memóriám.
Merkel tapintatosan távozott. Hans töltött, s mindketten szivarra
gyújtottak.
- Halljuk, hogy éldegél, kedves fiatal barátom, nem érzi még szqknek a
birtoka határait?
- Nem - rázta nevetve a fejét a báró valóságos jótétemény a nyugalom.
KésQbb azért majd egyszer-egyszer kimerészkedem.
- Helyes, még túl fiatal ahhoz, hogy eltemetkezzék. ElQbb- utóbb nyilván
asszonyt is hoz a házhoz.
- Bizony, hozok. Ezeket a leveleket is azért lapozgatom, hogy átgondoljam,
hogy is állok a nQsüléssel.
- Talán már határozott tervei vannak? - kémlelte elkomolyodva Hans arcát
a gróf.
- Ha már fölvetQdött ez a kérdés: igen, határozott terveim vannak. Ez az
óra eléggé ünnepélyes ahhoz, hogy felfedjem Qket ön elQtt. Gyakori
érintkezésünk során ön kedvessé és értékessé vált a szememben, s így
nyugodtan hozakodhatok elQ indítványommal: engedelmével bátorkodom
megkérni Rita kisasszony kezét!
Buchenau megrezzent, értetlenül nézett fel.
- Rita kezét? Ön... és a leányom? - hebegte.
- Igen, gróf úr.
- Istenem, hiszen Rita még gyerek!
- Önnek úgy látszhat, mert a napi együttlétben fel sem tqnik, ahogy a
gyermek felcseperedik. Rita kisasszony nemrégiben töltötte be a
tizennyolcadik évét.
- Persze, persze... de mégis... hiszen ön is tudja, hogy valójában még
gyermek.
- Nem is mindjárt ma vagy holnap akarom feleségül venni. Csak már most
szeretném tudni, nincs-e ellenére a közeledésem.
A gróf tétován végigsimította a homlokát. Egy ideig maga elé meredt,
azután felegyenesedett ültében, és mély lélegzetet vett.
- Nincs, semmiképpen sincs. Becsületes, értékes embernek ismertem meg
önt, akinek a kezébe nyugodt szívvel teszem le a leányom sorsát. Meg aztán... a
Riedberg-kastélytól sem sajnálok egy fiatal, gondos úrnQt. Mindazonáltal
váratlanul ért az ajánlata. Egyáltalán....komolyan átgondolta, nem sieti el a
dolgot? Ön bejárta a nagyvilágot, bizonyára a legcsábítóbb oldaláról ismeri a
nQi nemet. Mit kínálhat önnek az én szerény kis Ritám a tiszta szívén,
romlatlan gondolkodásmódján kívül? Oly keveset tud az életrQl, s az apja
lévén, nemigen ítélhetem meg, hogy elég csinos és kívánatos-e olyan férfi
számára, mint ön. Nevelése során a külsQségekre egyáltalán nem helyeztem
súlyt, pedig tisztában vagyok azzal, hogy igen sok függ ezektQl. Nagyon
korainak tartom még, hogy ilyen kérdésekkel foglalkozzam. Nem túl igényes
ön? Vajon Rita képes-e külsQ megjelenését tekintve is megfelelni a
várakozásainak? Jól fontolja meg ezt, barátom!
- Megfontoltam, gróf úr. A külsQségeket Rita kisasszony elég hamar
elsajátítja, ha egy idQre egy érett hölgy értQ irányítása alá kerül. Nagyon
kérem, amennyiben szándékom az egyetértésével találkozik, és a kisasszony is
kegyeskedik elfogadni közeledésemet, úgy néhány hónapra helyezze Qt
nagynéném, édesanyám unokanQvére, Eckhoff grófné védQszárnyai alá, aki
egyetlen leánya házasságkötése óta Baden-Badenben él. Tiszta szívq, jóságos
asszonynak ismerem Qt, aki kellQ tapintattal és tapasztalattal rendelkezik,
hogy kiváló tanítómesterül szolgáljon Rita kisasszonynak mindabban, amit
még tudnia kell, s mégse tegyen kárt a kisasszony eredeti egyéniségében.
Nyugodtan rábízhatja az ifjú hölgyet. MeggyQzQdésem, hogy rövid idQ alatt
elbqvölQ, elegáns dámává válik. Pszintén szólva, nem izzó szerelem az, amit
iránta érzek. Gyermeki ártatlansága elnémítana minden lobogó szenvedélyt.
Talán már képtelen is volnék viharos, vad érzelmekre. Mint már utaltam rá,
egy Qrült szenvedély egyszer zátonyra futtatta életem hajóját, úgyhogy nem
maradt bennem más, csak iszony és megvetés. Ez a tapasztalat qzött haza
csöndes kastélyomba. Az elsQ napsugár, mely ezek után meggyötört lelkemre
hullott, Rita kisasszonytól érkezett. Pszinte, szívbéli vonzalom, meghitt
barátság fqz hozzá, üdesége és nyíltsága kivívta nagyrabecsülésemet és csodá-
latomat. Egész lénye olyan, akár a tisztító vizq forrás. Hitvesemként becsben
tartanám, hqségesen védeném és oltalmaznám, hogy semmi gonoszság ne
férhessen romlatlan szelleméhez. Ha önnek ez elég, ha jellemem elég jótállás,
akkor adja beleegyezését, s én kivárom a kedvezQ alkalmat, hogy kérésemmel
a kisasszonyhoz folyamodjak. Egészen gyengéden járnék el, nehogy
megijedjen, mert tudom, hogy ifjú szíve még teljesen érintetlen. Nos, gróf úr,
elmondtam mindent, s várom nagylelkq jóváhagyását.
Egy idQre csend telepedett a szobára, majd a gróf hirtelen megragadta a
fiatalember kezét.
- Ön megértette a leányomat, méltányolja törekvéseimet, melyeket
nevelése során követtem. Amit iránta érez, jobb biztosítéka a boldog
házasságnak, mint a mégoly viharos szenvedély. Ha ez utóbbit a háta mögött
tudhatja, az az én szememben inkább elQny, mert a vihar, miután kitombolta
magát, nem pusztít tovább. Tehát amennyiben Rita sem ellenzi, ön bírja bele-
egyezésemet. De kérem, ne siessen el semmit! Rita még valóban gyerek,
gondolatban és érzéseiben legalábbis.
- Ne aggódjék, gróf úr, óvatos leszek. Most pedig, hogy ebben a kérdésben
megállapodtunk, engedje meg, hogy arról beszéljek, ami hazaqzött. Tudnia
kell mindent, hogy teljesen megismerjen engem és eddigi életemet. Már csak
egy szerelmi kalandot nem tártam fel ön elQtt. Megengedi, hogy elmeséljem?
- Csak ha ön is úgy kívánja. A magam részérQl anélkül is eleget tudok.
Viharos szenvedélyeken mindannyian átesünk, az én múltamban is akad egy
ilyen, amely iszonytató véget ért. Ha tehát ez könnyít a szívén, csak rajta,
nálam megértésre talál.
A báró belefogott elbeszélésébe.
- A legutolsó telet St. Moritzban töltöttem. Ott ismerkedtem meg egy
asszonnyal, aki már elsQ találkozásunkkor maradandó benyomást tett rám.
Vakító szépséget még inkább kiemelték a legelegánsabb és legízlésesebb
ruhák, amelyeket valaha láttam. Heves szenvedély izzott fel bennem abban a
pillanatban, amint elQször szót váltottam vele, és elsQ mosolyával
megajándékozott. Természetesen törekedtem a közelébe kerülni, s árnyékként
követtem. Úgy tqnt, még bátorít is. Örömmel vettem észre, hogy kegyeibe
fogad. Bevett a ródlinégyesbe is, amelybQl épp akkor vált ki egy úr. Kettesben
jártunk síelni, végül szinte elválaszthatatlanokká váltunk. Még a szállodákban
az étkezéseknél és az esti összejöveteleken is a közelébe engedett, s ez nagyon
boldoggá tett. Észrevettem persze, hogy már nem zsenge hajadon. Gyakran [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • angamoss.xlx.pl