[ Pobierz całość w formacie PDF ]

megszököm. Hogyan módolhatnám ki, hogy egyik se történjen meg? Buzgó imádságba
fogtam.
Könyörülj rajtam, Ozirisz, kegyes tanító istenünk!
Alázatos, hív szolgád vagyok, légy irgalmas hozzám!
Ne hagyd, hogy undor árja ragadjon el!
Segíts, hogy örömmel tehessek érted!
Aztán még elskandáltam az Iszet n vért l tanult imádságot, eddig soha nem érzett át-
éléssel. És azt is most tapasztaltam el ször magamon, hogy fenntartások nélkül bízom
Ozirisz jóindulatában. Lám, milyen rejtett jellemvonások törnek el , ha az ember tart va-
lamit l!
Valaki tapintatosan kopogtatott az ajtómon. Hirtelen elkapott a rémület: csak nem a
tegnapi hadastyán jött vissza! Alapul szolgált a tudat, hogy Iszet n vér, kopogtatás nélkül
jár be hozzám, amikor szükséges vagy kedve tartja. Remeg lábbal mentem, s nyitottam
ajtót.
Idu állt el ttem, arcán bocsánatkérés meg rajongás.
 Megnyitja még szívét és ajtaját a szép Nedzsita a jámbor írnoknak?  kérdezte azon-
mód nyájasan.
Nyilván nagyon ostoba képet vághattam, mert elnevette magát.
 Mi lelte ezt a férfit, gondolod magadban. És igazad is van. De elmondom én, szépsze-
rével, hiszen jóban vagyok a szavakkal. Beengedsz végre?
Szélesre tártam el tte, majd visszacsuktam mögötte az ajtót. Megállt a szoba közepén,
kérd n tekintett rám. Gazdagon red zött, habfehér körkötényt viselt, csupasz föls testén
olyan sima és párnás volt a b r, mint a csecsem knek.
 Leülhetek a kanapéra?
Mutattam, hogy tessék. Elnevette magát.
 Hiába piszkállak, csak nem szólalsz meg. Netalán hallgatási fogadalmat tettél?
Erre én is felröhögtem.
 Dehogy! Kicsit el voltam gondolkodva.
Idu a szó fára telepedett, és intett.
 Foglalj helyet mellettem, Nedzsita. Faggatni szeretnélek, err l-arról, roppant kíváncsi
vagyok mindenre, ami veled történik. Remélem, nem veszed t lem tolakodásnak.
 T led semmit, Idu  mondtam ki el ször a nevét.
 Na, ez már beszéd!  csettintett.  Haj, de szépnek teremtettek téged azok a huncut is-
tenek! Miért? Hogy megkeserítsék az életünket?
Melléje ültem, kikívánkozott bel lem egy kérdés.
 Hogyan lehetséges az, hogy te ajánlottál be ebbe a szent házba?
 Ennek pofonegyszer a magyarázata. Reded f pap anyai nagybátyám. Amióta az
eszemet tudom, igen kedveljük egymást. Ahogyan atyádat is mindig szerfölött kedveltem.
Amikor olyan hirtelen megszépültél, már eltöprengtem fel led, de végül is akkor döntöt-
tem el, hogy ide hozlak, amikor Thabet írnoknál vízhordáson kaptalak. Halálos vétek lett
volna alantas munkákkal tönkretenned magad.
Ezzel több dolog is világossá vált el ttem. A rokoni kapcsolat okán vettek ide, talán
emiatt engedik meg azt is, hogy mindennap hazalátogassak. Az els napokban elt rték,
hogy kibújtam a feladat alól. Iszet n vér nagy türelmének hátterében tehát Reded f pap
áll.
 Mindent értek  csóváltam a fejemet.
 Megérdemled. Aki ilyen vonzó teremtés, többet érdemel a sorstól. A szépség olyan
kiváltság, amely kijelöl. Talán az istenek, talán a sors választott ki. Ezt er síti meg gyer-
meked is.
 Ezzel igaztalanul kirekeszted a nem szépeket  vélekedtem.  Hiszen rengeteg közöt-
tük a jóra érdemes. Nálamnál is érdemesebb.
Megleptem a tanult embert.
 Elámítottál, Nedzsita!  Szelíd szeme csodálattal nyílt rám.  Nemcsak szép vagy, de
okos is. És józan szavaidban szerénység rejt zik. Én, a képzett és m velt írnok, csak szé-
gyenkezem.
Éreztem, hogy túloz, de jólesett. S immár azt is tudtam, akar t lem valamit, a megannyi
apró jelzés összeállt bennem. Csak hát vele, elhunyt atyám barátjával, mégsem ildomos.
Jelenléte viszont kedvemre volt, szívélyes társasága miatt is, valamint felmentésül, hogy
most ugye nem mehetek le a templomtérre. Úgyhogy minden csáber met latba vetettem,
hogy maradjon, társalogjunk, hadd múljon az id . Ezzel aztán azt értem el, hogy egyre in-
kább megittasult t lem.  Káprázatos vagy!
 Érdemtelen vagyok szertelen dicséretedre.
 Még hogy szertelen!  nevetett föl élesen.  Én nem hazudok neked, Nedzsita. És
csak azt mondom, ami a meggy désem. Soha nem találkoztam még náladnál vonzóbb
vel.
Tetszett a dicséret, ráhagytam.
Társalogtunk sok mindenr l, atyámról, kisfiámról, a fáraó udvarában történt dolgokról,
de minduntalan oda lyukadt ki, hogy én milyen gyönyör és vonzó vagyok. Már nem el-
lenkeztem, nevetgéltem rajta, jóllehet, evvel még inkább fokoztam gerjedelmét. Értelmes
ember volt Idu írnok, sajnos már nem él, nagyon fiatalon költözött át az igazhangúak közé.
Tapintatosságára mi sem jellemz bb, mint az a mód, ahogyan megkapott. Már kezdtem
magamat biztonságban érezni, amikor hirtelen fölpattant és bejelentette.
 Megyek, túl sokáig föltartottalak. Neked kötelezettségeid vannak. Ha marasztalsz,
maradok. De már eleget raboltam drága id det.
Ijedten mértem föl, hogy még nincs kés , a Nap éppen lebukott a vörös hegyek mögött.
Miben fogódzkodhatnék? A múltkor is említette, hogy  ha marasztalsz, maradok . Szük-
ségtelen ostoba elvemhez ragaszkodnom. Inkább , mint egy rejtélyes, netán visszataszító
ismeretlen.
 Idu  ragadtam meg a kezét.  Maradj, kérlek.
Soha nem láttam még nagyobb boldogságot férfi arcán fölragyogni. És nem bántam
meg, és az óta se bánom. a harmadik férfi az életemben, egyúttal a harmadik másság.
Mereruka teste izmos és bakszagú volt. A hadastyán teste üszkös volt és koromszagot
árasztott. Idunak puha gyermekb re volt, szaga a csecsem k illatára emlékeztetett.
A rövid beteljesülés után cirógatott és becézett. Nem írom le becéz szavait, maradjon [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • angamoss.xlx.pl